Hogyan kezeljük a babasírást?
A babák szinte egyetlen kommunikációs eszköze a sírás, ez a túlélés záloga, hiszen így hívják fel figyelmünket arra, ha valamilyen szükségletük nincs kielégítve. De akinek gyereke van, pontosan tudja, hogy a babák látszólag ok nélkül is sírnak, sokszor vigasztalhatatlanul főleg az első időszakban.
Az első pár hónapban a babák idegrendszere nagyon fejletlen és viselkedésüket a létfenntartó reflexek vezérlik. Nem meglepő tehát, hogyha szülőként azt tapasztaljuk, hogy az újszülöttek reakciója, és viselkedése sokszor kiszámíthatatlannak tűnik. És nemcsak azért, mert nem ismerjük még eléggé kisbabánkat.
Ez oké, de mit tegyünk, ha minden próbálkozásunk ellenére kisbabánk nem hagyja abba a sírást, például akkor, amikor este letesszük a kiságyába aludni. Nos, létezik egy módszer, mely szerint hagyni kell babánkat sírni, így megtanulja, hogy… Mit tanul meg? Véleményem szerint azt, hogy hiába próbál az egyetlen eszközével jelezni a világ számára, hogy neki most nem jó, süket fülekre talál. Aztán lehet, hogy belefárad és elalszik, így azt gondolhatnánk elértük a célunkat, de attól még, hogy az idegileg kifáradt baba abbahagyta a sírást nem tettünk jót vele, az biztos.
Lehet, hogy babánk nem éhes, nem fáradt egyszerűen csak igényli testünk közelségét, akár napi 24 órában is. Az első időszakban ezt egyáltalán nem lehet tudatosnak tekinteni, és azzal, hogy megadjuk neki testünk közelségének biztonságát még korántsem „rontjuk el”. Azt is tapasztalhatjuk egy újszülött babánál, hogy akkor is tovább sír, ha már felvettük és ölünkben tartjuk őt. Ebből is látszik, hogy messze nem akaratlagos viselkedésről van szó, és ezekben a helyzetekben sem érdemes magára hagyni őt sírva a kiságyában.
Ahogy nőnek, fejlődnek a babák viselkedésük fokozatosan egyre tudatosabbá válik, megjelenik az akaratlagosság, mint a viselkedést vezérlő tényező. Később pedig valóban beszélhetünk hisztiről, amikor nem feltétlenül célszerű ugrani egyből gyerekünk „parancsára”. De a hiszti egyértelműen megkülönböztethető a sírástól, és egyéves kor alatt nem jó módszer magára hagyni egy krokodilkönnyeket hullajtó kisbabát.
Fotó:
pixabay.com
Digitális autizmus avagy amikor az okostelefon ott van a babakocsiban

Autizmushoz hasonló viselkedést okozhat a gyerekeknél a túl sok képernyőidő – hívták fel a figyelmet szakértők a problémára! Ha belegondolunk, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt még a képernyők előtt töltött idő hossza mennyi volt és mennyi ma, sajnos könnyen beláthatjuk, hogy a digitális világnak negatív hatásai is vannak, különösen a gyerekekre nézve.
Amit soha ne mondj egy kismamának…

Várandósan vagy kisgyerekes anyukaként rendszeresen találkozunk kéretlen tanácsokkal, megjegyzésekkel és olyan kérdésekkel, amiktől a falra mászunk. Nézzük mik azok a megjegyzések, amikkel ki lehetne űzni a világból a várandós vagy kisgyerekes anyukákat.
A gyermekkori evészavar nyomában

A kisgyermekek étkezési szokásainak megértése összetett feladat, és a neofóbia, a válogatós evés (picky eating) és az ARFID (elkerülő, korlátozó táplálékbeviteli zavar) mind fontos tényezők lehetnek.
Gyermekkori asztma

Rengeteg gyermek életében felüti a fejét az asztma, melynek tünetei megkeseríthetik a mindennapokat. Íme, néhány információ, amit érdemes tudni erről, vagy ezzel kapcsolatban.
Sportol a gyerek. Mit egyen?

Sportszülőként gyakran felmerül bennem a gondolat (nagyjából naponta), hogy mivel etessem az amúgy is kamaszodó, hirtelen megnőtt, változatos táplálkozást igénylő sportoló tizenéves gyerekeimet?