Mitől lesz agresszív a gyerek?
- Dátum: 2016.10.06., 16:29
- agresszió, fegyver, gyerek, gyereknevelés, játék, számítógépes játék
Sok szülő aggódik, hogyan előzze meg a gyermeki agressziót. Például ne engedje a számítógépes játékok közelébe? Hiszen a különböző játékok akár számítógépen, telefonon, tableten, vagy X-Boxon és egyéb konzolon sokszor véresek, és noha játékból, de gyilkosságok tucatjait kell végrehajtani velük a virtuális térben. Vagy ne vegyen neki egyáltalán olyan játékokat, mint a puska és a kard? Van, aki úgy véli, még fakardot és vízipisztolyt sem kap a gyermek, mert a lövöldözés és a harc nem játék, legalábbis rossz irányba visz. Attól tartva, hogy a csemete bedurvul tőle, próbálja megelőzni, hogy ilyesmit játsszon. Nos, hol van ebben az arany középút, és mik is azok a tényezők, amiktől agresszívvé válik a gyerkőc?
Direkt fogalmazunk általánosan, miszerint "gyerek" és nem "kisfiú", hiszen a lányoknál is gyakran előfordul, hogy puskával, vagy katonákkal játszanak. Még olyan lánykáknál is jelen lehet ez a tendencia, akik egyébként lányosak, és nagyon szeretnek babázni. Erről a kérdésről tehát a lányos és fiús szülőknek is érdemes gondolkodniuk.

Tény, hogy a nagyon agresszív, véres számítógépes és virtuális játékok nem tesznek jót a gyerekeknek. A képernyő előtt töltött idő így is túl sok a mai fiatalok életében, nem előnyös, ha emellett még ilyen jellegű játékokkal szórakoznak. Főleg azért, mert a kiváló képfeldolgozás nagyon valóságos hatást kelt, és a passzív játék erősen hat a tudatalattira. Fontos tényező az is, hogy az ilyen játékok során a gyermek kész helyzet elé van állítva, azaz meghatározott feladatok elvégzésére irányítják a játék során, a szabad döntés és a fantázia pedig csekély mértékben játszik szerepet. Ezen játékok többsége úgy kerül megalkotásra, hogy gyakorlással lehessen előrébb jutni és jobb eredményeket elérni, így még többet és többet kell játszani velük.

Ezzel szemben teljesen más kategóriát jelent a játékfegyver. Ezeket használva ugyanis a gyermek a saját fantáziájára támaszkodik, a lehetőségei nem kerülnek korlátozásra, és ami nagyon fontos, mozog is a játék során. Ha nem csak egyedül, hanem családtagokkal, barátokkal játszik, úgy még a szociális kapcsolatai is fejlődnek, nem úgy, mint a virtuális játékok esetén. (Amit hiába lehet többen játszani egyszerre, személyesen vagy online, az közel sem ugyanaz.) Ezektől nemigen érdemes eltiltani a gyerekeket, hiszen a játék fegyverek híján maga is megoldást talál: kardozik bottal, vagy lövöldözik maga által kreált papírpuskával, esetleg kézzel. Még előnyére is válhat, ha megtanul "szépen" játszani ezekkel a játékokkal.

Viszont a gyermek, vagy a gyermekből felnövő fiatal agresszív, vagy békés személyiségét nem elsősorban ezek a játékok határozzák meg, hanem a családi környezet. Nem nehéz pszichológiai feladvány, hogy azok a gyermekek válnak leginkább agresszívvé, akik maguk is agressziót tapasztalnak a családban, és ezt a mintát másolják. Már a kisebb testvérrel, gyerekekkel szemben felfedezhető, hogy végre ők akarnak a felsőbb szerepbe kerülni (mennyivel kényelmesebb...), és így lemásolják a negatív szülői mintát - legyen szó akár fizikai, vagy verbális agresszióról. A másik jellemző ok a korai agresszió esetén az elhanyagoltság és a figyelem hiánya, valamint a fölérendelő, gyermekközpontú, kényeztető nevelési attitűd.
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.