Okosóra gyerekeknek

Rohanó világot élünk, mindent próbálunk a lehető leggyorsabban lerendezni, a gyerekeink is ebben nőnek fel, a kommunikáció sem a régi, mindenünk lassacskán digitális lesz. Végig kell gondolnunk, hogy ebből mit adunk a gyerekeinknek, mit engedünk és hol az a bizonyos határ.

A legnagyobb fiam a minap töltötte tízedik születésnapját és már régebb óta érett bennünk a gondolat, hogy bizony el kell kezdeni egy egészséges önállóságra nevelni, hiszen jövőre felsős osztályt kezd, akármennyire is szeretnénk, nem óvhatjuk meg minden rossztól. Ez egyrészt nem helyes, hiszen tapasztalnia kell a körülötte pulzáló világot, másrészt, ha állandóan a szoknyánk szélén ül, egy igazi anyámasszony katonája lesz, az pedig nem jövedelmező a felnőtt életében. Kisvárosi életünk miatt nagyjából tudunk mindenről, ami körülveszi, ami történik, szerencsére eléggé nyílt ahhoz, hogy elmondja, mi is zajlódik le egy napjában.

Egyelőre. Mivel zeneiskolai tanuló is és igazolt sportolóként is igyekszik helytállni az iskolában, így eléggé tömörek a hétköznapjai, heti háromszor is jár edzésre. Ez azt jelenti, hogy többször is este hatkor végez, és ezt csak tetézi, hogy mozaikcsaládként éljük mindennapjainkat, itthon is tölt időt és apukájával is. Többször futottunk abba a szituációba, hogy a gyerek nagyon szeretett volna megosztani valamit a másik, éppen nem vele időt töltő szülővel, vagy éppen módosult egy napunk időbeosztása és mondjuk nem a reggel megbeszélt ember ment érte az iskolába, edzésre, de egy kisebb dugó miatt akár késésben is lehet az érte érkező. Lehet itt sok okosságot kitalálni, de sajnos igen is megtörténik, hogy késünk pár percet. Na és akkor itt jön be az okos kütyük hasznossága.

Mi nem akartunk még telefont a kezébe adni, mert így is tölt elég meghatározott időt a képernyőjük előtt, de szerettük volna, hogy tudjunk vele kommunikálni, lássuk, hogy merre jár, ha egyedül közlekedik, vagy ha éppen a száz kilométerre lakó unokatesókkal szeretné egy kicsit beszélgetni, akkor erre is legyen lehetősége. Sikerült egy egészen komplex szolgáltatásokat nyújtó okos órát beszerezni, ezzel lepték meg nagyszülei ajándékként. Ez egy olyan kütyü, melyet legfőképp szülői applikáció vezérel. Időtálló, nyúzható darabnak tűnik, kényelmes szíjjal és jól látható kijelzővel. Csak megadott telefonszámok tudják felhívni, de vész esetén a szülő tud akár egy videó hívást is kezdeményezni, így láthatja azt, amit óra is. Ez akkor is hasznos, ha a gyermek kissé szétszórt és nem tudja pontosan, hogy hol hagyta el az órát.

Látjuk a beépített GPS-en a helymeghatározásnál, hogy merre jár, tudunk üzenetet küldeni, hogy ne felejtse az iskolában a dolgait, vagy a mama is fel tudja hívni, hogy megköszöntse a szülinapján. Én azt gondolom, hogy ezzel megadtuk neki azt a szabadságot, hogy ha kimegy a barátaival biciklizni, akkor nyugodtabban engedjük el, de mégis megvan a biztonságérzet számára, hogy bármikor elérhet minket, ha szüksége lesz ránk, de mégsem egy telefon van a kezében, amire egy élelmes korabeli gyerek szinte bármilyen játékot leszedhet, vagy a videó megosztó portálokon nagyjából bármit megnézhet. Le tudjuk tiltani itthonról az óra plusz funkcióit, de a gyerek el tud érni minket baj esetén, vagyis nem lesz gond azzal, hogy az órájával játszik a tanórán.

A gyerekeknek készült okos órák egy olyan biztonságos teret nyújtanak a szülő-gyerek kommunikációra napközben, ami a mai világban a haszontalan kütyüzést elkerülve teszik lehetővé a kapcsolattartást.