Menü
  • Ajánló
  • Az utolsó tánc mindent megváltoztat

Az utolsó tánc mindent megváltoztat

Az egykori Baywatch-sztár és szexszimbólum, Pamela Anderson belenyúlt a tuti szerepbe, mikor eljátszotta Az utolsó showgirl vele egykorú, „kiöregedő”, magamutogató revütáncosát (Shelly-t). A film meglepően jó kritikai fogadtatása mindenkit meglepett. Pedig egyáltalán nem érdemtelen a szakmai lelkesedés. Egy Coppola-palánta (az ismert rendező unokája, Gia) levezényelte mozi sok ismert arccal (Jamie Lee Curtis, Dave Bautista) összeállt egy simán nézhető, beszélgetős művészfilmmé.

Anderson karaktere lengén öltözve mosolyog már évtizedek óta egy revüben Las Vegasban. A hatvan felé bandukoló, kissé üres tekintetű, cincogó hangú Shelly-t szakmailag mindenki tiszteli, ő tényleg a színpadon a túltolt, egykori párizsi hangulatot idéző ruhákban éli meg a valódi énjét. Itt igazán önmaga. A shownak azonban hamarosan vége. Ez mindenkit megráz. A maga életbörtönében keresi helyét és igyekszik újra definiálni magát a főhős, miközben örökbeadott felnőtt lányával is próbálja javítani a kapcsolatát. A drámai vonal tehát adott. Azonban ennél többet kapunk, mivel a remek fényképezést sok klipszerű elem is tarkítja, amitől minden sokkal minőségibbnek néz ki, mint amit a büdzsé kerete megengedne.

A főhős baráti köre is helyt áll. Az egykori, már kiöregedett, piás showgirl, Annette szerepében Jamie Lee Curtis önmaga tűpontos (BAFTA-jelöléses) karikatúrája, külön jár a pacsi a showbiznisz kegyetlen, eléggé hímsoviniszta világára rácsodálkozó, szemtelenül fiatal Jodie (Kiernan Shipka) hiteles alakításáért. A Las Vegas -i fények mögött is élnek emberek, akik igenis érdekesek és értékesek üzenik a látottak. Aki nem bírja a lassú folyású, ’emberszagú’, drámai, megbánós, a szereplők életére reflektáló történeteket, az a most streamingen debütáló Az utolsó showgirl-t kerülje el.

Aki viszont kísérletező típus és kíváncsi mire kapott, a szakmailag mindig is lenézett, Pamela Anderson SAG, és Golden Globe-jelölést, az bátran próbálkozzon a filmmel. Külön öröm, hogy a színésznő az Arany Málnán (a legrosszabb filmek éves gáláján) az úgynevezett Razzie Redeemer-díjat is nyert ezzel, ami azoknak jár, akik az új alkotásukkal bebizonyították, hogy képesek, a korábbiakkal ellentétben, értékes alakítást nyújtani. Ez korrekt, mert tényleg erről van itt szó. A mellmutogatáson kívül is van élet. Talán a drámai vonal lehet a jó irány a színésznőnek a jövőben. Mi drukkolunk.

  • A rovat további cikkei

Izland a melankólia szigete is

A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.

Imposztorra várva

Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.

Piramisjátékra épült a magyar álom

Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.

Lázadni kell, ennyi az egész?

Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.

Daryl Dixon Spanyolországban

A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.