Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Tegye fel a kezét, aki legalább néha úgy érzi, hogy nem tud teljesen kikapcsolódni. Erős a gyanúm, hogy sok-sok kéz leng a magasban, köztük az enyém is. Aki ismeri ezt az érzést, az azt is tudja, hogy ez mennyire kimerítő, mert az állandó készenlét, hogy „jó ég, mindenre fel kell készülni, bármi jöhet” egy fárasztó dolog. Ettől ingerlékenyek és kimerültek leszünk. Tulajdonképpen a szervezetünk azt gondolja, hogy folyamatgosan veszélyben vagyunk, még akkor is, amikor erről szó sincs.

Az emberi testnek van egy beépített riasztórendszere, ami veszély esetén azonnal működésbe lép. Ezt hívjuk stresszválasznak. Ilyenkor a szervezet adrenalint és kortizolt termel, felgyorsul a szívverés, megfeszülnek az izmok, élesebbé válik a figyelem. Ez hasznos, ha valódi veszély fenyeget, például baleset vagy hirtelen fellépő stresszhelyzet esetén. A gond akkor kezdődik, amikor ez az állapot állandósul, és nem kapcsol ki. A test úgy viselkedik, mintha állandóan vészhelyzet lenne, vagyis készen áll a menekülésre vagy a védekezésre, még akkor is, ha csak a napi teendőinkkel foglalkozunk. Ez gyakran hosszabb ideig fennálló stressz, túlterheltség, feldolgozatlan élmények vagy tartós szorongás következménye lehet. A tünetek nagyon sokfélék lehetnek, sokszor nehéz is felismerni, mi is húzódik a háttérben. Ide sorolhatjuk az állandó izomfezsülést például nyakban, a vállakban, sőt, még az állkapocs szorítása is jellemző.

Sokszor jelentkezik magas pulzus, mellkasi szorítás, ez mellé párosul egy felületes légzés, ami olyan érzés, mintha nem kapnánk rendesen levegőt. Becsatlakozik a sorba a gyomrunk és a bélrendszerünk, és jönnek az emésztési problémák. Mindezek mellett igen gyakori a fejfájás, migrén, és alvászavar. Pszichésen is megviselő, ingerlékenyek, türelmetlenek vagyunk, azonnal csatanunk, ha valami nem úgy megy, ahogy elképzeltük, mert bizony nem erre készültünk fel. Sokat aggodalmaskodunk, nehéz ellazulni, pihenni és állandóan éberen figyelünk. Ilyen helyzetekben nehéz összpontosítani és könnyen feledékennyé válunk. Ez hosszú távon szörnyen megterhelő, mert a test és az elme nem tud megpihenni, nem tud regenerálódni, szépen lassan lemerül. Ez hatással van az immunrendszerre, a hormonháztartásunkra, és persze a hangulatunkra is.

Küzdeni ez ellen csak is tudatosan lehet, meg kell nyugtatni magunkat, hogy nyugalmi időszakban nem kell stresszelni, főleg a meg nem történt dolgokon. Alkalmazhatunk különböző légzéstechnikákat, jógázhatunk, nyújthatunk, hogy izmaink ne feszüljenek állandóan, de a rendszeres sportolás is nagyon sokat segíthet. Próbálkozzunk azzal is, hogy néha nemet mondunk, és felállítjuk a határainkat. Amennyiben mindez nem elég hatékony, keressünk fel egy szakembert, aki segítségünkre lesz.

Amikor a test állandó készültségben van, a akkor a tünetek kellemetlenek tudnak lenni. Megfelelő odafigyeléssel, türelemmel és támogatással a szervezet újra megtanulhat pihenni, megnyugodni és biztonságban lenni.