10 tanács – Hogyan légy kiegyensúlyozott anya?

Nem mindenkiről derül ki első blikkre, hogy édesanya. Ha olyan körülmények között találkozunk, nálam sincs ott a kishölgy, aki csupán csak pár hónapja része a mindenapjainknak, mégis teljes mértékben felülírta azt. Van, hogy az ember a nagyszülőkre, vagy egy babysitterre bízza gyermekét, ha ne adj’ isten el akar menni egy koncertre, próbálni vagy bármi más tevékenységet folytatni. Vannak anyukák, akik ha kihívást állít eléjük az élet, azt lazán megoldják – vagy ha nem is problémamentesen, de rátalálnak a megfelelő módszerekre. Ezt az utat viszont mindenki saját magának tapossa ki, és nagyon nem mindegy hogy ezt a kitaposást hogyan is teszi.

Tíz okot gyűjtöttünk össze, hogy miért nem érdemes aggodalmas szülővé vedleni, vagy ha épp úgy tetszik vérmes anyatigrissé változni, aki mindenkinél okosabb nevelési tanácsokat ad, és mindenkinél tökéletesebb gyereke van (– szerinte).

Megelőzni, hogy papucsférjet alkoss. Nincs az a férfi, aki szeretné a sok beszédet. Az ismeretség elején persze szereti meghallgatni a nőt, de ezt a szokását később nem igazán szereti megtartani. Ha egy nő túl sok információt közöl a párjával, ne csodálkozzon, ha az illető férfi, avagy az információ befogadója annak felét meg se hallja. Az egyenes, célzott, és jól lekommunikált közlendő azonban nem csak a párkapcsolatokban, de a barátságokban is egy sokkal kézenfekvőbb tulajdonság. Egy (divatos kifejezéssel élve) ’véranya’ dirigál, parancsokat osztogat, mert szerinte mindig mindenben igaza van. Sajnos vagy nem sajnos, de ez nem így működik. Az a férfi, aki az nyitott az effajta kommunikációra, (ami lényegében egyoldalú) bizony nagy eséllyel változik az igazi papucsférj mintapéldányává. A férfi pedig az alap férfias tulajdonságait számolja fel, ha kedvese miatt feladja ezeket a jellegzetes maszkulin tulajdonságokat és szokásokat.

Elkerülni a durva kommenthuszárkodást. Lehet, hogy nem olyan feltűnő egy-egy véranya számára, de talán idővel azon kaphatja magát, hogy azok a kedves kismama, vagy gyakorló anyuka ismerősei el-eltünedeznek, akikkel korábban olyan jókat beszélgetett. Ugyanis senki sem szívesen beszélget olyan emberrel, akik csak mondják a magukét. Persze, időnként megszólalunk egy-egy témáról nyilvános eseményen, vagy egy közösségi felületen tett bejegyzés alatt, de ennek is fokozatai vannak adó és befogadó részről is. Arra, hogy túlzott erőfeszítéssel magyarázkodjunk egymásnak bizony a legnagyobb barátságra való tekintettel sincs senkinek sem ideje, sem energiája.

Aggodalom nélküli tervezni. Egy kisbaba érkezése előtt nagyon sok dolgot kell előkészíteni és átgondolni. Nem csak arról van szó, hogy mit visz az ember magával a kórházba, hanem arról is, hogy mivel fogadjuk az otthonunkban a kis jövevényt. Ebből kifolyólag az egész állapotosság ideje alatt előnyösebb nyugodt hangulatban lenni, és nem aggódni, és nagy világmegfejtésekbe bocsátkozni, sokkal inkább mindig az épp aktuális, orrunk előtt lévő problémával vagy feladattal foglalkozni, lsd. például a épp aktuális vérvétel, cukorterhelés, ultrahang, választott orvossal való konzultáció, és gy tovább. Bármilyen hasznos vagy haszontalan okosságot is hallgatunk végig hölgy ismerőseinktől, a mi terhességünk nagy valószínűséggel teljesen más lesz mint közelebbi, vagy távolabbi ismerőseinké.

Tévedni emberi dolog. Tévedni emberi dolog, és ez bizony az egyik legszimpatikusabb tulajdonságunk lehet. Ha be tudjuk ismerni, hogy hibáztunk, akkor képesek vagyunk javítani is az adott képességünkön, és ügyesebben cselekedni a következő alkalommal. Fontos lenne ezt jól bevésnünk, mielőtt okoskodni próbálunk – akár közvetlen, akár tágabb környezetünkben.

Nem kell látszólagos sikereket kergetni. Mielőtt vad közösségi médiás szereplésbe kezdünk gyermekünk oldalán, át kell gondolnunk, hogy mit is vállalunk be azzal, hogy az emberek orra elé tesszük a magánéletünk darabkáit, hiszen nem biztos hogy nem fog temérdek okos megjegyzés, vagy fintorgás érni

Ne panaszkodj - úgysem értik meg. És ha meg is értik, nem ugyanazt élik át, amit te, főleg ha épp friss, távoli ismerősökről van szó, lsd. például kórházi szobatársak. Azt gondolnánk, hogy a kórházban egy frissen szült anyuka meghitt és átszellemült állapotba lényegül át a történtek hatására, de ugyanolyan allűrös furcsaságokat és nem humánus dolgokat képesek művelni ezek a nők a hormonháztartásuk felborulása miatt, mint egy részeg nő bármelyik koncert alatt/után egy egyetemi klubban vagy egy lepukkant diszkóban.

Nem lustálkodni, hanem olvasni, olvasni, és… olvasni. Igen, sok mindenben jobb, ha kérdezünk, és időben tájékozódunk, ugyanakkor a terhesség alatt se hagyjuk el jó szokásunkat, és olvassunk, amennyit csak lehet. Persze nem a megbízhatatlan forrásokból csomó aggodalmat előidéző cikket, hanem tartalmasabb, és hiteles forrásokból származó szakirodalmat, illetve az állapotosságtól off-topic irodalmat is – legyen az egy újság, vagy regény, teljesen mindegy. A lényeg, hogy ne hagyjuk el magunkat sem testi, sem szellemi színvonalban!

Túl sok dolog történt - szakítsunk időt a meditációra! Teljen az pár perc meghitten akár egy tea kortyolgatásával, meditációs zenével, vagy egy sétával a szabadban, de tudatosan ügyeljünk arra, hogy maradjon időnk meditálni, és kikapcsoljunk a fokozott pörgésből, amire a világ szíves-örömest kényszerítene minket.

Félsz attól, hogy eltávolodtok a pároddal? – Tegyetek ellene, mielőtt az megtörténhetne. Ezek a félelmek az emberek fejében születnek. Semmi esetre sem érvényesek rád, vagy a párodra, hacsak ti magatok nem engedtek teret a különféle mértékű rettegésnek. Egy igazi férfi a megváltozott állapotba került párját is imádja, segíti, és fordítva. Ez egy kétszereplős játék, amiben nem az a lényeg, hogy hány apró összezördülés történik, hanem hogy mi is lesz végeredményben a folyamat végén belőletek. Ezért nagyon fontos, hogy nem kezelni kellene ezeket a problémákat, hanem inkább megelőzni. Sokkal egyszerűbb nyíltan megbeszélni a másikkal, ha bármit is érzékelünk, és ha ejtünk is közben pár könnyet, a lelkünk mégis meg fog könnyebbülni a néha-néha megejtett mélybeszélgetések hatására. Sokszor ezek nem kell, hogy megannyi mondatból álló, avagy sehova sem vezető viták legyenek, melyek hosszan tartsanak – csak történjenek meg.

Ne kényszerítsd a gyorsabb tempót. Mire is gondolunk? Például arra, hogy rengeteg esetben egy apuka sokkal később hangolódik rá az apuka „szerepre”, mint egy anyuka, és nem pusztán csak azért, mert nem az ő testéből bújt elő a pici. Van, hogy az apukáknál ez akkor történik meg, mikor a kisbaba az első hangokat, és szavakat formálja, olyan 6-7-8 hónapos kor környékén. Addig a baba nem is úgy mozog, reagál, lát, és nem elvárható tőle, hogy úgy dolgozza fel a külvilágból érkezett információkat, mint mi, felnőttek. Az anyuka és a baba köteléke életre szóló, de… az apuka és gyermeke kapcsolata is. Ezt viszont már a kezdeteknél fokozatosan kell kialakítani, figyelemmel az adott szereplőkre. Nem kell előre aggódni, vagy azt harsogni leges legbelül, hogy „Jaj, mi miért nem tartunk ott, mint XYZ!” Figyeljünk oda a gondolatainkra, és azok pozitív és negatív tartalmnak irányítására! Ha ezeket felelőtlenül kiengedjük a kezünkből, és nem igazán vállalunk értük felelősséget, akkor bizony ne lepődjünk meg, ha feszültség keletkezik magánéletünkben. Felemelő érzés, mikor ezeket a megoldásokat alkalmazni tudjuk a hátköznapokban, mert senkit sem érdekel, hogy ki és mit csinál rajtatok kívül, mert ez csak a ti történetetek, melyben mindenki más csupán csak mellékszereplő.

Írta: Szibilla

fotók Josh Willink