Amikor a gyerek felvételizik, de a szülő sem tud aludni

Este van. A gyerek már lefeküdt, de a szülő még mindig a felvételi tájékoztatót böngészi. Melyik iskola legyen az első? Hány pont kellhet? Mi történik, ha nem sikerül olyan jól a matematika? Vajon jó döntés lenne a gimnázium, vagy inkább egy technikum? És a legnagyobb kérdés: mi lesz, ha nem veszik fel?

A középiskolai felvételi sok családban nemcsak a gyerekek életének fontos időszaka, hanem a szülőké is. Miközben a diákok dolgozatokat írnak, feladatokat gyakorolnak és próbálnak helytállni, a háttérben a szülők is izgulnak, terveznek, számolnak és aggódnak. Egyre több kutatás foglalkozik ezzel a jelenséggel, amelynek már neve is van: szülői oktatási szorongás.

„Mi lesz, ha nem sikerül?”

Talán ez az egyik leggyakoribb kérdés, ami ilyenkor megfogalmazódik egy szülőben. Hiszen a középiskola kiválasztása nem egyszerűen arról szól, hogy melyik épületbe jár majd a gyermek szeptembertől. A családok gyakran úgy érzik, egy fontos döntést hoznak meg a gyermek jövőjéről.

Csakhogy minél nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a felvételinek, annál könnyebb belecsúszni a túlzott aggódásba. Folyamatosan figyeljük a határidőket, számolgatjuk a pontokat, összehasonlítjuk az iskolákat, és közben azt is próbáljuk kitalálni, vajon gyermekünknek melyik intézmény lenne a legjobb.

A szorongás nem mindig látványos. Lehet, hogy csak azt vesszük észre, hogy este sem tudjuk kikapcsolni az agyunkat, ingerlékenyebbek vagyunk, vagy újra és újra ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel magunknak. A szülő természetes módon szeretné segíteni gyermekét. Jó szándékkal mondjuk: „Tanulj még egy kicsit!”, „Gyakoroljunk még egy feladatsort!”, „Nézzük meg, hány pontod lett!”

De vajon mit érez ebből a gyermek?

Ha a felvételi hónapokon keresztül minden nap jelen van a családi beszélgetésekben, a gyerek könnyen azt érezheti, hogy óriási a tét. Mintha egyetlen vizsga döntené el, hogy sikeres lesz-e vagy sem. Pedig a legnagyobb segítség sokszor nem egy újabb gyakorlófeladat, hanem egy nyugodt szülői mondat: „Bárhogy sikerül, melletted leszünk.”

Ez nem azt jelenti, hogy nem fontos a felkészülés. Éppen ellenkezőleg. A rendszeres tanulás, a gyakorlás és a megfelelő időbeosztás sokat számít. De ugyanilyen fontos a pihenés, a mozgás és az is, hogy a gyermeknek legyenek olyan időszakai, amikor egyszerűen csak gyerek lehet.

A bizonytalanság gyakran abból fakad, hogy valamit nem ismerünk. Ezért sokat segíthetnek a nyílt napok és a szülői tájékoztatók. Ha a család személyesen látja az iskolát, megismeri a környezetet, találkozik pedagógusokkal, és lehetőséget kap a kérdések feltevésére, máris kevésbé tűnik ijesztőnek az ismeretlen.

A középiskolai felvételi ráadásul valóban sok szervezést igényel. A 2027-es központi írásbeli felvételit január 23-án tartják. A diákok magyar nyelvből és matematikából vizsgáznak, mindkét feladatsor megoldására 45 percük van. Az eredmény sok középiskolában fontos szerepet játszik a jelentkezők rangsorolásában.

Nem csoda tehát, ha a családok komolyan veszik ezt az időszakot. A kérdés inkább az, hogyan lehet úgy készülni, hogy közben ne váljon az egész család életét meghatározó stresszforrássá.

Talán ezt a legnehezebb elfogadni. A szülő szeretné a lehető legjobbat gyermekének. Szeretné, ha sikerülne, ha jó iskolába kerülne, ha megmaradna az önbizalma, és ha később is megtalálná a helyét. Lehet, hogy a gyermek nem az első helyen megjelölt iskolába kerül. Lehet, hogy a központi írásbeli nem sikerül úgy, ahogy az otthoni gyakorlás alapján várták. És az is lehet, hogy egy másik intézményben végül sokkal jobban érzi majd magát.

A szülő feladata nem az, hogy minden akadályt eltüntessen a gyermek útjából. Sokkal inkább az, hogy legyen valaki, aki akkor is ott áll mellette, amikor valami nem úgy sikerül, ahogy szerette volna. A felvételi fontos mérföldkő, de nem az élet végső vizsgája. És talán ezt időnként a szülőknek is érdemes elismételniük maguknak: nem nekünk kell felvételiznünk. Nekünk az a dolgunk, hogy segítsünk a gyermekünknek végigmenni az úton.