Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor majdnem észrevétlenül képesek megváltozni az evési szokásaink. Ami év közben egy gyors ebéd, vagy átgondolt vacsora, az az ünnepek során hosszan terített asztallá, egymást követő fogásokká és véget nem érő nassolássá alakul. Bár a túlevés sokszor már az ünnepek kezdete előtt borítékolható, a karácsonyi időszak így is sokszor bűntudattal és önvádaskodással zárul.

A karácsonyi túlevés ritkán szól pusztán az ételről. Sokkal inkább az érzelmekről, a megszokásokról és azokról a láthatatlan elvárásokról, amelyek ilyenkor különösen erősen nehezednek ránk. Az ünnepi asztal nemcsak étellel, hanem jelentéssel is meg van pakolva. A főzés a gondoskodás jele, a kínálás a szeretet kifejezése, az elfogadás pedig sok családban egyenlő azzal, hogy újra és újra szedünk. Nehéz nemet mondani akkor, amikor az étel érzelmi töltetet kap, és visszautasítása könnyen félreérthetőnek tűnhet.

Ehhez társul még az is, hogy az ünnepek során megszűnnek a megszokott keretek és ezáltal felborul a napi rutinunk. Később fekszünk le, esetleg máskor is kelünk, elmaradnak a szokásos edzések, illetve az étkezések időpontja is kiszámíthatatlanná válik. Ilyenkor a test éhség- és jóllakottságjelzéseit is nehezebb észrevenni. Az állandó kínálás, a szem előtt lévő édességek és a „most még belefér” gondolkodás mind hozzájárul ahhoz, hogy többet együnk, mint amire valójában szükségünk lenne.

A stresszfaktorról sem szabad elfeledkezni, hiszen ez az időszak könnyen tud a nyugalom helyett rohanásba fulladni. Ilyenkor jön össze a család, és sokszor az egyéb tennivalók miatt hajlamosak vagyunk az utolsó pillanatig halogatni az ajándékvásárlást, főzést vagy esetleg takarítást. Az evés ilyenkor könnyen válhat egy védekező mechanizmussá, hiszen az édes ízek átmenetileg megnyugtatnak, a bőséges étkezés biztonságérzetet adhat, még ha csak rövid időre is.

A karácsony olykor egyfajta kivételezés is lehet számunkra, hiszen ilyenkor úgy érezzük, most mindent szabad, ez az ünnep a boldogságról szól. Az év folyamán sokan diétáznak, vagy korlátozzák az étkezésüket, esetleg nincsen idejük rá, hogy a megfelelő időt szenteljék ennek. Ráadásul mivel ez az ünnepkör az év végén van, úgy érezhetjük, most van az utolsó esélyünk egy kiadós étkezésre, ami esetlegesen kontrollvesztéshez vezethet és többet ehetünk, mint valójában szeretnénk.

Fontos azonban megérteni, hogy a túlevés önmagában nem kudarc és nem jellemhiba. Inkább jelzés. A test és a lélek ilyenkor reagál az érzelmi problémáinkra, a fáradtságra vagy akár a túlzott elvárásokra. A probléma nem az ünnepi lakoma, hanem az, amikor az evés kizárólag bűntudattal és önbüntetéssel társul.

A karácsonyi időszak lehetőséget is adhat arra, hogy másképp tekintsünk az ételre. Nem ellenségként, hanem élményként, amelynek része az ízek élvezete, a lassulás és az együttlét. Az, ha figyelünk a testünk jelzéseire, ha megengedjük magunknak az élvezetet anélkül, hogy túlzásokba esnénk, hosszú távon sokkal kiegyensúlyozottabb viszonyt alakíthat ki az evéssel.