Capgras-szindróma, ha az ismerős ismeretlen

Van úgy, hogy megismerjük a körülöttünk lévőket, de azt gondoljuk, hogy mégsem ők azok, ilyenkor állhat a háttérben Capgras-szindróma.

A Capgras-szindróma egy ritka, különös pszichés-neurológiai jelenség. Az érintett ember meg van győződve arról, hogy egy hozzá közel álló személyt, például a házastársát, gyermekét, vagy más családtagját valaki másra cserélték ki, és az előtte álló személy csak egy nagyon hasonló hasonmás. Előfordulhat az is, hogy nem egy emberrel kapcsolatban jelentkezik a tünet, hanem valaki úgy érzi, hogy saját otthonát, tárgyait vagy akár saját magát helyettesítették valamivel vagy valakivel. A Capgras-szindrómában érintett személy általában valóban hisz abban, amit gondol. Hiába mondja neki a családtag, hogy „én vagyok az, akit ismersz”, ezért az állapot nagyon komoly érzelmi és családi konfliktusokat okozhat.

Fontos tudni, hogy amikor meglátunk egy családtagot, nem szimplán csak az arcát azonosítjuk be, hanem az emlékek, és a hozzá kapcsolódó megszokott érzések is aktiválódnak. A Capgras-szindrómában valamilyen módon megszakadhat az összeköttetés a felismerés és az érzelmi felismerés élménye között. Az beteg ezért azt gondolja, ha ugyanúgy néz ki, mint például a férjem, de mégsem érzem úgy, hogy tényleg ő lenne, akkor tutira valaki másnak kell lennie. Ebből alakulhat ki a hasonmásról szóló téves meggyőződés. Ez a legtipikusabb tünete is a szindrómának.

A téves meggyőződéshez szorongás, félelem, bizalmatlanság vagy ingerlékenység is társulhat. Ha valaki úgy érzi, hogy egy idegen ember tartózkodik mondjuk az otthonában, természetes reakció, hogy megpróbálja megvédeni magát. Emiatt akár agresszív viselkedés is kialakulhat. A Capgras-szindróma önmagában nem teljesen egy önálló betegség. Előfordulhat például demenciával járó betegségekben, de például skizofréniában, epilepsziában vagy agysérülést követően is jelentkezhet.

Már az első tünet megjelenésekor fontos kideríteni, mi állhat a háttérben. Diagnózisa nem állapítható meg egy laborvizsgálattal vagy képalkotó eljárással, hanem az orvos elsősorban a tüneteket, a beteg kórtörténetét, gyógyszereit és általános állapotát vizsgálja. Szükség lehet neurológiai és pszichiátriai vizsgálatra is.

Maga a szindróma általában nem kezelhető egyetlen, mindenkinél alkalmazható módszerrel, hanem először a háttérben álló okhoz igazodik, mint mondjuk a már említett demencia. A gyógyszeres kezelés mellett a környezet és a hozzátartozók hozzáállása is nagyon fontos. Ha a beteg fél, meg kell nyugtatni és lehetőleg kerülni a hirtelen vagy fenyegetőnek tűnő helyzeteket. A megszokott napirend, a nyugodt környezet és az ismerős személyek jelenléte szintén segíthet. A hozzátartozóknak azt is fontos megérteniük, hogy a Capgras-szindróma nem szándékos viselkedés. Abban az esetben, amikor a beteg fenyegetővé válik, önmagát vagy másokat veszélyezteti, azaz szükség esetén sürgős orvosi vagy pszichiátriai segítséget kell kérni.

A Capgras-szindróma egy ritka betegség, ami mögött többféle pszichiátriai vagy neurológiai ok állhat. A legtipikusabb tünete az, amikor az ismerős személyekről azt hiszi a beteg, hogy nem is ő az, ezt pedig szorongás, félelem, és bizonyos esetekben agresszív viselkedés is kísérheti.