A táncban mindig ott a szenvedély
- Dátum: 2025.02.08., 18:31
- Vass Attila
- hölgy, humor, színdarab, tánc, táncoktatás, térkezelés
„A nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt váltak naggyá.” — Martha Graham
Számtalan színdarab foglalkozik a mindennapi rutin nyomasztó jellegével, illetve életünket átható szenvedély hiányának pusztító hatásával. Ebből a mókuskerékből akár a tánc is lehet egy kis kiút, ami mindent megváltoztat. A Hölgyválasz c. színdarab egy sajátos megközelítéssel járja körül a szürke könyvelő életigenlő lázadását a napi monotonitás ellen. A cím okkal ismerős többeknek, ez egy tündéri, agyondíjazott 1996-os japán film (Szuó Maszajuki: Táncolunk) illetve a felkapott, de kissé üres amerikai változatának (Hölgyválasz 2004) színpadi világpremierje, amely bő másfél éve hódít Budapesten, a Játékszínben.

A rendező Szente Vajk, a főszerepben Kolovratnik Krisztián küzd a szürke valósággal, a vágy titokzatos, zseniálisan mozgó tánctanára/tárgya Molnár Andrea, az igazi telitalálat azonban számomra a mellékszereplők voltak. A nagyszájú, önbizalomdús életművészként az örök komika Liptai Klaudiát, a túlmozgásos, parókás táncbolondként Csonka Andrást, illetve Szerednyey Bélát magánnyomozóként öröm volt nézni. Szerencsére nagyon megpakolták a fordítók poénokkal a darabot miközben az állandó mozgásban lévő színpadról süt az életigenlő zene, fényjátékok és tánc egyvelege.
Ami nemcsak egy egyedi estévé alakít minden előadást, és indokolja a bemutató óta a folyamatos teltházat, hanem mindenkinek örök emlékké emeli egy kallódó, kiégett középkorú szenvedélykeresését. Nem tagadom, remekül szórakoztunk a párommal. Ahogy néztem, sokan voltak így. Laza hangulat, igazi musical és vígjáték mixe várhat bárkire, aki beül a Hölgyválaszra. Amiben a koreográfusoknak hatalmas gratuláció, mert a sok profi táncos a színészekkel együtt garantáltan folyamatában kihasználtak minden centit a színpadon.

Üde, friss és nagyon él. Csak ajánlani tudom. Az meg egyenesen remek, hogy a közönséggel együtt él a darab, sőt a végén még táncolni is lehet a szereplőkkel egy kicsit, ha szerencsénk van.
Tehát innentől már csak az a kérdés, hogy megragadjuk-e a lehetőséget és belevetjük-e magunkat az önmagunkba utazásba, ahol a tánc egyszerre lehet a cél és az iránytű. Tegyünk egy próbát, mert igenis megtalálhatóak a szép pillanatok. Táncra fel!
Egy tündérmese örök nosztalgiája
Imádtuk Julie Roberts és Richard Gere párosát a 90-es évek nagy romantikus klasszikusában, a Micsoda nőben. Aki nem akarja ismét rongyosra nézi a filmet, annak adott a Madách Színházban újraalkotott musicalváltozat. Érdekesség, hogy a zenei világért eredetileg Bryan Adams felelt. A non-replica, sajátos magyar változat jobb szöveget, kellemes hangulatot és folyamatos pörgést ígért Szirtes Tamás rendezése. Nézzük sikerült-e?
Minden családban van egy örökség
Sajnos a legkifinomultabb, nyugdíjasokat érintő átverések aranykorát éljük. Erről és egy diszfunkcionális család dinamikájáról írt egy remek forgatókönyvet Tasnádi István de hosszú, hosszú évekig nem talált finanszírozóra, így a Vígszínháznak készített színdarab lett belőle (Apa szeme fénye címmel). Azonban hála istennek a pszicho-thriller kamaradarab filmként végül alig 2 hét forgatással, rengeteg kreatív megoldással elkészült, és immáron vezeti a honi nézői listákat. Vajon Mucsi apakaraktere vagy az ezer éve együtt szereplő Molnár Áron, Lengyel Tamás fiatal páros közti összhang ennek az oka vagy a film erős, kissé tabusított témája?
A férfiak is tudnak magukon nevetni!
Az egykor Bafta (angolok Oscarja) és számos más európai filmdíjat bezsebelő, 1997-es Alul semmi brit-amerikai közismert vígjátékot is elérte a humoros emberdrámák evolúciója, színpadra álmodták. A magyarországi ősbemutatót elkövető Thália Színház még bőszen műsorra tűzi a hat sheffieldi munkanélküli pasi kálváriáját ahogy férfi sztriptízzel próbálnak egy kis pénzt szerezni és egyúttal visszaszerezni önbizalmukat. De vajon a remek alapanyag, a vicces jelenetek, Szabó Győzővel a címszerepben élvezhető-e a mai kor színpadán?
A tomboló csend anatómiája
Csehov Sirálya igazi klasszikus. Régóta finomra hangolja lelkünk az orosz vidék és az egyetemes hétköznapjaink dilemmáira. A roppant tehetséges grúz rendező, David Doiasvili által levezényelt feldolgozása a Vígszínházban emberpróbáló, 16-os karikás, majd három és fél órája hatalmas energiákat mozgat meg, miközben tradicionálisabb vonalvezetőségűnek definiálja magát. Nézzük, mennyire sikerült.
Igazából színdarab
A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?