Jelentése van – a tulipán
- Dátum: 2013.05.03., 16:20
Amióta ismerjük, valamiért egyszerűen megigézi az embert. Ez magyarázza azt a rengeteg érzelmet, amely végigkíséri viszonylag rövid történettét.
Anyák napja alkalmával, mint az egyik legnépszerűbb ajándék, ismét előtérbe kerül mindenütt, azonban a tulipán több mint egyszerű virág, szimbólum, érték, jel, amely bizonyos helyeken igazi függőséget képes okozni.
A túlnyomó többségben Közép-Ázsiából származó növény török közvetítéssel jutott el Európába, először a 16 században említik, a muzulmán hódítók már kísérleteztek vele és különleges változatait fejlesztették ki. Ezek szinte berobbantak kontinensünk köztudatába, legalábbis a tehetősek szintjén. A 17. században aztán már szélesebb körben is elterjedt, török hódítással összefüggésben komoly volt a népszerűsége Magyarországon, Nyugat-Európában pedig Németalföld volt a fő „fogyasztó”.
A tulipán Ázsia mellett Észak-Afrikában és Európában is őshonos, ám a már említett ember alkotta változatok (a különböző színkombinációkat egy vírussal érik el) voltak azok, amelyek hódítottak. Olyannyira, hogy a legkülönlegesebb virághagymák olykor csillagászati összegekért keltek el, ha nem túloznak a korabeli források, sokan több hektárnyi föld, vagy egy egész állatcsorda értékét fizették érte. Akadnak olyanok, akik szerint e mánia (van hivatalos neve: tulpománia) képes volt tőzsdekrachot okozni, pontosabban, amikor a virághagymák ára hirtelen leesett, például a holland gazdaság komoly károkat szenvedett.
A tulpomániának persze még koránt sincs vége, sőt, a növény a világ szinte minden szegletében kiemelten kedvelt. Ma már csaknem 4 ezer faját nemesítették ki és a kék kivételével szinte minden színben, rendkívül változatos formákban megtalálható. Egy ilyen népszerű növény természetesen a művészeteket sem hagyta érintetlenül, hihetetlenül sok alkotásnak tárgy és ihletője. Általában a nőiességet, a szerelmet és az erotikát szimbolizálja, de akad vallási, nemzeti és filozófiai értelmezése is.
A tulipán tehát sokkal több a látványnál és az illatnál, elég csak körbenézni kicsit a világban, motívuma szinte mindenütt megtalálható. Kétségkívül jelent valamit az emberiség számára, és ez örökre kiemeli az átlagvirágok köréből.
Mit jelent a tudatos jelenlét, és miért érdemes gyakorolni?
Nagyon sokat hallani azt, hogy mennyire fontos a tudatos hójelenlét az életünk minden területén, de ez vajon mit jelent és miért van szükségünk rá?
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?