Súlyzókat a magasba!

Sokáig keresgéltem, hogy mi az a sport, amit szeretek, és még hosszabb ideig tartott, amire sikerült rávennem magam, hogy valóban elkezdjek mozogni. Próbáltam már mindenféle aerobicot, futást, de számomra mindig fontos volt, hogy a mozgás eredménye a testemen is látsszon. Ezek esetében csalódnom kellett. Majd következett a callanetics, ami már hatásosabb volt, és igazán szerettem, de később költözés miatt már nem volt lehetőségem folytatni. Egyszer aztán kipróbáltam egy kis vidéki edzőtermet, ahol nagyon otthon éreztem magam. Bár teljesen tapasztalatlan és ügyetlen voltam, de tetszett ez az edzésforma. Ennek ellenére ismét szünet következett - szokás szerint költöztem...

Ezután vagy majdnem két évig nézegettem magam a tükörben, hogy mennyivel szebb lehetnék, ha edzenék... De nem tettem semmit. Valami megbénított, s nem léptem, viszont mindig is tudtam, hogy el fog jönni az én időm, amikor változtatok. Nem tudom elképzelni magam tunya, elhízott öreg hölgyként. Azzal is tisztában voltam, hogy fejben rendbe kell tennem pár dolgot, hogy kitartó tudjak majd maradni, ha tényleg elkezdek sportolni. Dolgoztam magamon, de mint sok nő esetében, nálam is a próbafülke adta meg az utolsó lökést.

Megláttam egy gyönyörű ruhát, ami olyan volt, mintha nekem tervezték volna. Fodros, édes, rózsás... egyszerűen álomszép! Alig vártam, hogy felvegyem. De amikor ez megtörtént, sokkot kaptam a tükörképemtől. Borzasztóan állt és kiemelte minden testi hibámat. Olyan alkat vagyok, akin már 3-4 kg plusznak is látványos következményei vannak. Nos, ennyit az ideális BMI-ről - a kalkulátor szerint még mindig soványnak számítok. S nem, nem vagyok anorexiás, a testképem pedig reális :) A narancsbőr viszont a másik, amivel meggyűlik a bajom, és ami miatt a súlyzós edzéseket választottam. Sokan állítják, hogy mozgás terén ez az egyetlen hatékony eszköz ellene.

Sajnos a ruhát nem vettem meg motivációként, de még megtörténhet... A kondibérletet viszont igen. Beleugrottam a mélyvízbe, pontosabban a súlyok közé, és fogadtam egy személyi edzőt, aki gyönyörű, igazi példakép minden sportolni vágyó számára. Tudtam, hogy a pincéből kezdek - munkám és aktivitásom révén is nagyon keveset mozgok. Vannak aktív típusú emberek, akik már gyerekkorukban is nyüzsögnek, és vannak a nyugisabbak, akik kicsiként a sarokban olvasgattak. Nos, én az utóbbi típus vagyok, valódi kanapéhercegnő. Ezért is van szükségem szakember segítségére, aki megtanít az alapokra: a gyakorlatok helyes kivitelezésére, a megfelelő arányokra, de egyben motivál is.

Ez meg is mutatkozott az első edzésen: a legkönnyebb súlyok is elbántak velem. Jókat nevetgéltünk a személyi edzővel, de valójában nem vicces, hogy ennyire gyenge vagyok. De mint mondják: innen szép nyerni - tehát innen lehet a legtöbbet fejlődni. Tetszett az óra, de az én igazi, rettegett ellenségem az izomláz, ami már estére meglátogatott. Ami viszont segít, hogy ezúttal uralom az elmémet: látom magam előtt a célt, s annak sok-sok szeletét. Ide nem csak a külsőm javítása tartozik, hanem az egészség- és erőnlétfejlesztés, valamint az is, hogy köztudott: minden sikeres ember sportol. Ez nem lehet véletlen!

A kép illusztráció.