Segíti-e az olimpia egy ország sportjának felemelkedését?

Persze feltehetjük a kérdést, az olimpia nagyobb érdeklődés generál a különböző sportágak felé? Vannak, akik szerint igen, és Magyarország persze még soha nem rendezett olimpiát, mostanában ez nem is aktuális, óriási költségekbe kellene verni magunkat. Vannak olyan vélemények, akik szerint eddig Magyarországon nem jelentős sportágak hirtelen fejlődésnek indulnának. Erre azonban az eddigi XXI. századi olimpiák semmilyen módon nem erősítenek rá. Nézzük meg az olimpiákat, és a teljesség igénye nélkül a főbb labdajátékokat (a labdarúgást azért nem vesszük ide, mert az olimpiai játékokon már nem az A válogatottak képviselik hazájukat, hanem a 21 éven aluliak):

2000, Sydney

Az ausztráloknak mind férfi, mind női vonalon erős hagyományaik voltak kosárlabdában és vízilabdában, ez azóta sem változott, és előtte sem volt másként. Kézilabdában például egyáltalán nem jeleskedtek, és ebben az olimpia sem hozott változást. Olyannyira nem, hogy sokáig a világbajnokságokon, mint Ausztrália és Óceánia képviselője automatikusan indulhatott az ország, ám ezt a nemzetközi szövetség megvonta ezt a jogot az országtól, ugyanis mind női, mind férfi vonalon jócskán a szint alatt voltak. Azóta sem jött létre olyan sportág, ahol az ausztrálok rendszerszinten fejlődtek volna. A labdarúgáson kívül, de mint említettem, az olimpia szempontjából ez nem számít.

2004 Athén

Abban az évben rendezhetett Athén olimpiát, amikor a sporttörténelem egyik legnagyobb meglepetéseként pár héttel előtte megnyerte a labdarúgó Európa-bajnokságot. De a foci itt nem játszik. A görög férfi kézilabda ezekben az években a virágkorát élte, annyira, hogy 2005-ben kijutottak a vb-re, és ha már ott jártak, számos meglepetés, például a franciák legyőzése után a nagyon dicsőséges 6. helyen zártak. Mielőtt azonban a tündérmese folytatódhatott volna, a görög válogatott már sehova sem kvalifikálta magát, így jelenleg Európa harmadik vonalába tartozik a válogatott. Női szinten mindig is oda tartozott. A görögöknek az olimpia előtt és utána is kosárlabdából és vízilából jeleskedett az ország, ami nem változott utána sem. Ezen kívül még röplabdában is a közvetlen élvonal után jöttek a hellének, ebben nem tudtak fejlődni.

2008 Peking

Na jó, Kína igazából annyi mindenben fejlődött, kifejezetten az olimpiák, ámde nem kizárólag Peking kedvéért. Kézilabdában nem lehet őket annyira komolyan venni, bár lélekszámuk miatt általában megjelennek a palettán, ám nagyon komoly fejlődésen mentek át női vízilabdában, a kosárlabdájuk magas szintű, és a sort hosszú ideig folytathatnám, mint ahogy az is megérne egy misét, hogy ezt milyen módszerekkel érik el sokszor.

2012 London

A britek nem foglalkoztak azzal sokat, hogy új sportágakban emelkedjenek ki Londonra. Az érem másik oldala, hogy amíg Atlantában 1 aranyérem és 15 érmet szedtek össze a britek, addig Londonban már 29 aranyérem és 65 érem jutott osztályrészül. Ám a fejlődés a briteknél folyamatos volt a fejlődés, nem ugrott ki Londonnál. Olyannal viszont nem foglalkoztak, hogy onnantól kezdve legyen jó kézilabdájuk vagy vízilabdájuk, esetleg röplabdájuk. Akkor kiállították a csapataikat, akik játszottak egy jót, igazából azóta mindig a selejtezőkben elvéreznek, nem sok sót esznek meg. Érdekes, hogy a kézilabdát egy kicsit a londoni magyar közösség is életben tartja a szigetországban.

2016 Rio

A XXI. században a brazilok nagyon sokat tettek a sport fejlesztése terén. Hogy megint emeljük ki a kézilabdát, a lányok már a 2011-es vb-n is mutogatták oroszlánkörmeiket, mindössze egy vereséget szenvedtek el a spanyolok ellen a negyeddöntőben és ötödikek lettek, míg 2 évvel később meglepetésre meg is nyerték a világbajnokságot. A braziloknak eleve van egy jó generációjuk, ám a legtöbb helyen jelen vannak, mint Dél-Amerika legnagyobb országa. Nem a riói olimpia segített nekik a sportágak tekintetében történő előrelépésben.

Semmi sem igazolja tehát, hogy egy sportágat előrevisz az adott országban egy olimpiai rendezés. Gyakorlatilag egy sportágnál sem mutatható ki az olimpiai hatás. Ne felejtsük el ugyanis, hogy az olimpiát négy éves kemény felkészülési időszak, úgymond a szürke hétköznapok előzik meg. A fejlődést, országtól és sportágtól függetlenül ezen szürke hétköznapok során kell megalapozni.